Az autizmus spektrumzavar (ASD) az idegrendszeri fejlődés zavara, melynek három fő tünete van, melyek kihatnak a szociális készségekre, az érdeklődésre és a viselkedésre is:
- az érzelmi kötődés hiánya,
- a kommunikáció sajátosságai,
- és a magatartás sztereotipizáltsága.
A tünetek kezdete, súlyossága és az érintett területek száma szerint az alábbi állapotok sorolhatók az autizmus spektrumába:
- Gyermekkorban felismert autizmus: eltérő fejlődés és viselkedés, a környezettel való kommunikáció és társas interakciók területén, amely hároméves kor előtt igazolható.
- Asperger szindróma: szociális kötődések zavara és sztereotip magatartás, általában nem jellemzi késés a beszédfejlődésben, és nincs súlyosabb intellektuális képességzavar sem.
- Atípusos autizmus: nem igazolható konkrét eltérés a három fentebb felsorolt terület egyikében sem, esetleg súlyosabb mentális zavarral jár, vagy nem igazolható a hároméves kor előtti kezdet.
Az autizmus spektrumzavarral élő felnőtteknél már gyermekkorban is megvannak a jellemző tünetek, de a diagnózis felállítására csak felnőttkorban kerül sor.
Az autizmus főbb tünetei
Kisgyermekkorban gyanakvásra adhat okot a beszéd késése, vagy annak hiánya, amit ritkán kísér testbeszéd. A gyermek nem, vagy kevéssé érdeklődik a környezetében lévő emberek, kortársai iránt, és nem, vagy alig reagál az arckifejezéseikre, érzéseikre, mert nem képes azokat felismerni, nem kezdeményez játékot. Nem, vagy kevéssé észleli a közösségi szabályokat, könnyen túlterhelik a társas vagy egyéb ingerek. Nevén szólítva nem figyel fel, nem képes az élmények és az öröm megosztására, ritkán mutogat tárgyakra, hogy felhívja azokra mások figyelmét. Nem alkalmaz szemkontaktust. Furcsa, ismétlődő kéz- illetve ujjmozgásokat, (ún. repkedés), ismétlődő cselekvéseket (pl. ajtócsapkodás) végez. Feltűnően rosszul érinti, ha belépnek a személyes terébe vagy sürgetik.
Serdülőkorban problémás lehet a változásokhoz (például költözés, iskolaváltás) való alkalmazkodás. Ragaszkodik a megszokott rutinhoz, rituálékat alakít ki, ismétlődő viselkedéseket mutat. Az ASD-vel élők gyakran küzdenek különböző mértékű tanulási nehézséggel is.
A fentebb felsorolt tünetek nem merítik ki azt a változatos tüneti képet, amelyet az autizmus spektrum zavarral élők mutathatnak.
Gyanújelként értékelendőek az alábbi viselkedések:
- mások arckifejezését, gesztusait nem érti, ezért nem tud rájuk reagálni;
- az érdeklődés vagy öröm megosztásának hiánya;
- megszólításra adott válasz hiánya;
- a szemkontaktus, arckifejezés, gesztusok és hangadás összehangolásának hiánya;
- szokatlan hangsúlyozás, hangerő, ritmus és tempó a beszédben (prozódia);
- a test, a karok, a kezek vagy az ujjak ismétlődő repkedő mozgásai vagy tartása;
- tárgyakkal végzett ismétlődő mozdulatok;
- sztereotip tevékenység megszakításakor jelentkező nyugtalanság.
Az autizmus spektrumzavart gyakran más pszichiátriai kórállapotok is kísérik, mint például a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), a szorongás vagy a depresszió.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az autizmus jelei már korai életkorban felismerhetők. Amennyiben hároméves kor alatti gyermekénél a fenti tüneteket észleli, keresse fel házi gyermekorvosát, aki indokolt esetben gyermekpszichiátriai vizsgálatot fog kezdeményezni. A korai felismerés elengedhetetlen a célzott fejlesztés megkezdéséhez, a család támogatásához és a megfelelő ellátás eléréséhez.
Az autizmus lehetséges kiváltó okai
Az autizmus spektrumzavar kiváltó okai nem ismertek. Kialakulásának hátterében öröklődő, genetikai tényezők, a terhesség során a magzatot ért környezeti hatások, az agy és az idegrendszer fejlődésének rendellenességei állhatnak. Egyes adatok szerint a kora terhességi vashiányos vérszegénység növelheti az autizmus kialakulásának kockázatát a magzatnál.
Az autizmus spektrumzavar szempontjából veszélyeztetett csoportok:
- ahol valamelyik szülőnél már felmerült az autizmus gyanúja;
- akiknek ASD-vel élő testvére van;
- akik egyes genetikai betegségek miatt veszélyeztetettek.
Az autizmus lehetséges szövődményei
A környezet nem megfelelő válasza és a korai fejlesztés elmaradása hosszú távon az autizmussal élő személy fejlődésének elmaradásához, életminőségének romlásához vezethet. Gyakori a szorongás, depresszió, az önbántalmazás, sőt az öngyilkosság is gyakoribb az autizmussal élők körében. Korai felnőtt korban szkizofrénia is gyakrabban lép fel a gyermekkori autizmusban szenvedők között.
Az autizmus diagnosztizálása
Az autizmus spektrumzavar kivizsgálása a gyanújelek észlelését követően bármely életkorban megfontolandó. A kivizsgálás több szakember – pszichiáter, szakpszichológus, gyógypedagógus – bevonásával zajlik.
Az autizmus spektrumzavar diagnózisának megerősítésére ma már rendelkezésre állnak speciális tesztek, melyek tartós megfigyelésen alapulnak.
Az ASD irányában történő részletes kivizsgálás lépései a következők:
- A gyermek fejlődésével, egészségével és viselkedésével kapcsolatos információ kérése a házi gyermekorvostól, az óvodától vagy az iskolától.
- Átfogó fizikai vizsgálat az esetlegesen meglévő testi betegségek kizárása érdekében, beleértve a genetikai vérvizsgálatot az autizmus spektrumzavarhoz hasonló tünetekkel járó genetikai betegségek szűrése céljából.
- Megbeszélés a szülőkkel a részletes családi előzményi adatok felvétele, valamint a gyermek fejlődésének feltérképezése érdekében.
- A gyermek célirányos megfigyelése a nyelvhasználat, viselkedés, gondolkodás, kommunikáció szempontjából.
Az autizmus kezelése
Az autizmus spektrum zavar nem gyógyítható. A kezelés célja az egyén környezethez való hatékonyabb alkalmazkodásának elősegítése, társas működésének javítása, mely több szakember és a család együttműködését igényli. Az ellátás helyétől és az érintett személy korától függően részt vehet benne gyermekgyógyász, gyermek- és ifjúságpszichiáter vagy pszichiáter, gyermekneurológus vagy neurológus, szakpszichológus, beszéd- és nyelvterapeuta, gyógypedagógus, mozgásterapeuta, pedagógus és szociális gondozást végző szakember.
Az autizmus spektrumzavarral élők készségfejlesztésének hatékony eszköze a viselkedésterápia. Az egyénre szabott viselkedésprogram révén javíthatóak a kommunikációs és szociális interakciós, a megismerésen, gondolkodáson alapuló (kognitív) és az iskolai készségek (írás, olvasás, számolás) is.
Az autizmus spektrumába tartozó állapotok közvetlenül nem befolyásolhatóak, de egyénre szabott pedagógiai és pszichológiai beavatkozásokkal jelentős fejlődés- és életminőségjavulás érhető el. Kisgyermekkorban a leghatékonyabb a mozgásterápia, melyet kognitív fejlesztéssel párosítanak. Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek számára már az általános és középiskolai felkészítés során el kell kezdődnie a későbbi munkavállaláshoz szükséges alapkészségek kialakításának. A munkaviselkedés, a szociális-kommunikációs készségek, a személyes higiénia fejlesztése nagyban befolyásolja a munkaerőpiacon történő későbbi elhelyezkedés sikerességét.
Mit tehet autizmus esetén?
Szülőként a fentebb felsorolt, autizmus gyanújára okot adó jelek felismerésével és gyermeke mielőbbi egészségügyi ellátórendszerbe juttatásával elősegítheti a korai diagnózist, ami pozitívan befolyásolhatja gyermek későbbi életútját. Minél korábban kezdődik meg a gyermek fejlesztése, annál inkább elkerülhetők a következményes viselkedészavarok.
Annak érdekében, hogy jobban megértse gyermeke viselkedését és szükségleteit, célszerű az autizmussal élők hozzátartozói számára, vagy az általuk szervezett támogatói csoportok valamelyikéhez csatlakozni, ahol a szülők kicserélhetik egymással a tapasztalataikat, és hasznos információhoz juthatnak az autizmus természetét illetően.
Az autizmus megelőzése
Az autizmus spektrumzavar kialakulásának megelőzése nem lehetséges. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a korai gyermekkorban (1,5-5 éves korban) – vagyis az intenzív fejlődési életszakaszban – történő felismeréssel és a diagnózist követő, egyénre szabott, megfelelő beavatkozással lehetőség nyílik a későbbi viselkedési problémák megelőzésére.
