COVID-19 variánsok

A vírusok természetes tulajdonságai közé tartozik az instabil genetikai állomány, ami által generációról generációra folyamatosan képesek változni. A bekövetkező genetikai mutációk által újabb és újabb variánsok jönnek létre. Az új típusú koronavírus más RNS-vírusokhoz, például az influenzavírushoz képest kissé lassabban mutálódó típus.

Előfordul, hogy bár létrejön a genetikai állományban a mutáció, az mégsem okoz lényeges változást a vírus tulajdonságaiban. Ezeket a variánsokat a közegészségügyi kommunikációban nem tartják számon, mivel gyakorlatilag követhetetlen lenne a vírusok változatossága.

A mutációk többek között befolyásolhatják:

• a fertőzőképességet, a terjedés sebességét;

• az okozott betegség tüneteit és súlyosságát;

• a fertőzés és a betegség lefolyásának időtartamát;

• a diagnosztikai módszert, amellyel a fertőzés ténye igazolható;

• az alkalmazott oltások vagy gyógyszerek hatékonyságát.

Az alábbiakban a COVID-19-járványt okozó Sars-CoV-2 vírustörzs egészségügyi szempontból jelentősebb variánsairól olvashat röviden.

Amit a delta-variánsról tudni érdemes

A világszerte jelen lévő delta-variáns jóval könnyebben terjed, mint a SARS-CoV-2 eredeti és korábbi változatai.

A delta-variáns legfontosabb tulajdonságai az alábbiak:

• megnövekedett fertőzőképesség: több mint kétszer magasabb a fertőzőképessége az eddigi variánsokhoz képest, ami azt jelenti, hogy egy fertőzött kétszer annyi embert fertőz meg, mint a korábbi hullámban (átlagosan 6 főt);

• rövidebb a lappangási idő (átlagosan 4 nap);

• súlyosabb tünetek: a korábbi variánsokhoz képest magasabb a megbetegedettek hospitalizációs rátája (az oltatlan állapotot véve alapul), vagyis azoknak az aránya, akik a fertőzöttek közül kórházi kezelésre szorulnak;

• változó tünetegyüttes: az ízlelés- és szaglásvesztés ritkább, inkább a légzőszervi, náthaszerű tünetek a jellemzőek (fej- és torokfájás, orrfolyás, tüsszögés, hőemelkedés, levertség, emésztőszervi panaszok, a szem kipirosodása és váladékozása).

Jelentős különbség az is, hogy a teljes oltási sorral rendelkezők könnyebben terjesztik ezt a variánst, mint a korábbiakat – habár a vírus hordozásának ideje az oltottakban rövidebb.

A jelenleg elérhető COVID-19 elleni védőoltások hatékonyak a delta-variáns ellen is – a vakcina elsősorban a súlyos betegségtől, a kórházi kezelés szükségességétől és az esetleges halálos kimeneteltől véd meg, a megfertőződés bekövetkezhet.

Amit az omikron-variánsról tudni kell

2021 végén az omikron-variánst már a világ legtöbb országában észlelték, az általa okozott COVID-19-megbetegedések aránya pedig gyorsan növekszik. Bizonyos területeken már az omikron a dominánsan jelen lévő variáns.

Az omikron-variáns legfontosabb tulajdonságai az alábbiak:

• több mutáció a tüskefehérjében: az omikron-variáns számos új mutációval rendelkezik (a legfontosabb, receptorkötő helyen lévő 30 aminosavból 15 megváltozott) – ennek hatása az átesettekre vagy oltottak védettségére pontosan nem ismert, az adatokat folyamatosan gyűjtik és elemzik;

• megnövekedett fertőzőképesség: az omikron-variáns 36%-kal könnyebben fertőz, mint a delta-variáns – ennek oka részben az lehet, hogy a nagyobb mértékű mutációnak köszönhetően a variáns könnyebben áttörheti a szerzett immunitást;

• enyhébb tünetek: a kórházba kerülés aránya a delta-variánshoz képest csökkent (de a nagyobb esetszám miatt az egészségügyet így is megterheli a variáns jelenléte!);

• magasabb az újrafertőződés kockázata: az immunvédelem a korábbi variánsokhoz képest valószínűleg kevésbé tartós.

A jelenleg elérhető COVID-19 elleni védőoltások az eddigi vizsgálatok alapján hatékonyak az omikron-variáns ellen is – a vakcina elsősorban a súlyos betegségtől, a kórházi kezelés szükségességétől és az esetleges halálos kimeneteltől véd meg, a megfertőződés bekövetkezhet.

A variánsok elnevezése

Az új típusú koronavírus különböző genetikai mutációinak elnevezésére a WHO egyszerű, könnyen kimondható és megjegyezhető neveket használ.

Mivel a vírus folyamatosan változik, és a létrejövő variánsok száma követhetetlenül sok, ezért „köznyelvi” elnevezést csak néhány, egészségügyi szempontból aggodalomra okot adó variáns kapott. Ezeket a köznyelvben, médiában, kommunikációban az egyszerűség és közérthetőség kedvéért alkalmazzuk.

A variánsok eredeti (kód)nevei megtalálhatók az alábbi adatbázisokban:

• PANGO – A Pango nevezéktan a járványügyi jelentőségű koronavírus törzseinek azonosítására szolgáló rendszer. Kevésbé tudományos nyelvezetű és alkalmazású az adatbázis, sokkal inkább szemléletes – térképeken bemutatva meg lehet nézni, hogy melyik variáns hol terjed.

• GISAID (Global Initiative On Sharing Avian Influenza Data) – Egy tudományos forrás, amely nyílt hozzáférést biztosít az influenzavírusok és a COVID-19-járványért felelős koronavírus genomi adataihoz. Jelenleg több millió az adatbázisban elérhető variánsok száma.

• Nextstrain  – Egy olyan, nyílt forráskódú projekt, amellyel kórokozók genom adatainak elemzéseit lehet elvégezni. A nyilvánosan elérhető adatokat rendszerezi, és a közösség számára használható, hatékony analitikai és vizualizációs eszközöket biztosít. A célja a járványügyi megértés elősegítése.

A tudományos neveket nehéz kimondani és felidézni, könnyű a tévesztés lehetősége. Ennek eredményeképpen terjedt el először az a rendszer, hogy a megjelenés helye szerint nevezték el a variánsokat – ez azonban kirekesztő és megbélyegző. Ennek elkerülése érdekében a WHO az általa kijelölt fantázianevek (jelenleg a görög ábécé betűinek) használatára ösztönzi a nemzeti hatóságokat, a sajtót és az állampolgárokat is.

Ezek az elnevezések azonban nem helyettesítik a meglévő tudományos (kód)neveket, hiszen az utóbbiak fontos tudományos információkat közvetítenek, és a kutatásban továbbra is alkalmazzák őket.

A variánsok részletesebb összefoglalása

Célunk azoknak a variánsoknak a bemutatása, amelyekről már bebizonyosodott, hogy globális közegészségügyi jelentőséggel bírnak, vagyis igaz rájuk valamelyik alábbi állítás:

• magas a fertőzőképessége;

• az általa okozott betegség lefolyása az eredeti COVID-19-hez képest súlyosbodott (a halálesetek száma növekedett, a szükséges kórházi ápolás hossza növekedett stb.);

• a korábbi fertőzés vagy oltás során keletkezett immunvédelem jelentősen gyengébb az új variánssal szemben;

• a kezelés vagy a védőoltások hatékonysága csökkent;

• a diagnosztikai eljárások hatékonysága csökkent (már nem mutatható ki a korábbi eljárásokkal az új variáns).

A veszélyesebb tulajdonságokkal rendelkező variánsok megjelenése az egész világon okot adhat újabb intézkedések bevezetésére vagy szigorítására (maszkviselés, zenés-táncos események látogathatósága és rendezése, kijárási tilalom stb. – az intézkedések mértéke általában a variáns potenciális veszélyével függ össze). Ezenkívül szükségessé válhat új diagnosztikai eljárások, kezelések vagy oltóanyagok kifejlesztése is.

Számon tartanak több olyan variánst is, amelyekről feltételezhető, hogy később nagyobb jelentőségűvé válhatnak.

Az aggodalomra okot adó tulajdonságok közé tartoznak az alábbiak:

• olyan genetikai változásokat hordoznak, amelyek várhatóan vagy ismerten befolyásolják a vírus bizonyos tulajdonságait (például a fertőzőképességet, a betegség súlyosságát, a diagnosztikai és gyógyászati eszközök hatékonyságát);

• felismerték, hogy könnyebben terjednek, vagy több fertőzési gócot okoznak;

• egyéb járványügyi adatok utalnak arra, hogy a variáns globálisan is közegészségügyi kockázatot jelent vagy fog jelenteni.

Ezeket a variánsokat szorosan követik, hogy időben lehessen meghozni az esetlegesen szükséges intézkedéseket. A COVID-19-fertőzés gyanúját keltő tünetekről és a teendőkről COVID-19-betegség esetén külön cikkekben olvashat.