Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2022. szeptember 14-i beszédében hangsúlyozta, hogy a COVID–19-világjárvány végéhez közeledünk. Ez nem azt jelenti, hogy a SARS-CoV-2 vírus eltűnik, hanem azt, hogy sok más kórokozóhoz hasonlóan folyamatosan jelen lehet az életünkben, megbetegedéseket okoz, de ezek kezelése hasonló elvek szerint történik majd, mint a többi kórokozónál. Ennek megfelelően a COVID–19-fertőzés gyanújakor teendők általános szabályai 2022 szeptemberében felülvizsgálatra kerültek.
Amennyiben a beteg légúti, illetve egyéb tünetekkel fordul orvoshoz, és az ellátóorvos (háziorvos, kezelőorvos) szerint felmerül a COVID–19-betegség gyanúja, végezhet tesztet (antigéngyorstesztet és/vagy PCR-vizsgálatot) a SARS-CoV-2 fertőzés kimutatása irányában. A teszt elvégzése az új eljárásrend szerint azonban nem kötelező.
Az alábbi esetekben azonban javasolt a tesztelés elvégzése, ha:
- a beteg olyan alapbetegséggel rendelkezik, ami a súlyos COVID–19-betegség szempontjából kockázatot jelent;
- a beteg közvetlen környezetében olyan személy él, aki a súlyos COVID–19-betegség szempontjából kockázati csoportba tartozik, és emiatt kéri a gyorsteszt elvégzését;
- a beteg egészségügyi/szociális intézményben ellátott személy vagy dolgozó;
- a kezelőorvos a közösségi halmozódás, helyi járvány kialakilását észleli.
Fontos! A tesztelést abban az esetben kell kötelező jelleggel elvégezni, ha a légúti tünetekkel jelentkező beteg állapota miatt kórházi ellátást igényel, vagy a beteg kezelését befolyásolja a teszt eredménye.
A COVID–19-teszt elvégzésétől és eredményétől függetlenül, a beteg állapota által indokolt ellátásokat a szakma szabályai szerint kell elrendelni. A kórházi felvételnek nem feltétele a tesztelés, azt a kórház is elvégezheti.
A COVID–19 okozta klasszikus tünetek lehetnek:
- száraz köhögés;
- láz vagy hőemelkedés;
- nehézlégzés;
- hirtelen kezdetű szaglásvesztés;
- ízérzés hiánya vagy zavara.
A fenti tüneteken túl a járványhullámokat okozó variánsok közti különbségekből és az oltásoknak tulajdonítható, betegséglefolyást enyhítő hatásokból adódóan a COVID–19-fertőzés egyéb tüneteket is okozhat. Ezért a fenti kritériumokon túlmenően is megállapítható a COVID–19 gyanús eset, ha azt a kezelőorvos szakmai tudása és a helyi közösségi terjedés során tapasztaltak együttesen alátámasztják.
Figyelem! A delta és az omikron variáns okozta betegség esetében az ízlelés- és szaglászavar ritkábban fordul elő, és az oltottak körében főként enyhe, általános tünetek jelentkeznek. Ezért az újabb variánsok okozta megbetegedés könnyen összetéveszthető például a náthával vagy az allergiával.
Az újabb variánsok okozta gyakoribb tünetek:
- fejfájás, szédülés;
- torokfájdalom, torokkaparás;
- orrfolyás, orrdugulás;
- tüsszögés;
- hőemelkedés;
- bágyadtság, levertség.
A járvány korábbi hullámaihoz képest idővel gyakoribbá váltak az emésztőrendszeri tünetek is – hányinger, hányás, hasmenés –, illetve nem ritka a fülzúgás, fülcsengés, szédülés, és a szem allergiás betegségre hasonlító kipirosodása, irritációja, duzzanata sem.
Ha a fentiek alapján fennáll a COVID–19-fertőzés gyanúja, a legfontosabb lépések:
- Betegen, tünetesen lehetőleg ne menjen közösségbe, hanem maradjon otthon!
- Háziorvosának jelezze telefonon a betegség gyanúját.
- A telefonhívás során számoljon be részletesen a panaszokról orvosának, aki ez alapján dönt a teendőkről.
A COVID–19 gyanú megerősítése és a teendők ezt követően
A gyanú megerősítése vagy elvetése érdekében antigéngyorsteszt és/vagy nukleinsav kimutatására szolgáló vizsgálat (PCR) elvégzésére van lehetőség (lásd még: Koronavírustesztek).
Az ellátó orvosnak (háziorvos vagy járó-/fekvőbeteg-ellátó) 24 órán belül jelentenie kell a fertőző betegség tényét a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) által működtetett szakrendszeren keresztül, ha az aktuális COVID–19-betegség (függetlenül a tünetek fennállásától és/vagy súlyosságától) megerősítésre került SARS-CoV-2 nukleinsav vagy antigén kimutatása klinikai mintában PCR-rel, vagy hiteles, a COVID–19 antigéngyorstesztek közös és frissített jegyzékében szereplő antigéngyorsteszttel.
Az észlelő orvosnak továbbá haladéktalan jelentési kötelezettsége van, ha helyi járvány kialakulását észleli (különösen, ha az szociális otthonban, köznevelési vagy szakképző intézményben, vagy a fekvőbeteg-ellátásban észlelhető). A fekvőbeteg-ellátó intézményekben az egyéb halmozódásokhoz, járványokhoz hasonlóan kell eljárni a kórházi COVID–19-járványok esetén is.
Az elkülönítés új szabályai
A légúti tüneteket mutató beteg számára a tünetek megszüntéig önkéntes karantén ajánlott. A fertőzés továbbterjedésének megelőzése érdekében fontos, hogy a beteg csak a legszükségesebb okokból (pl. egészségügyi ellátás) hagyja el otthonát.
A beteg számára javasolt a maszkviselés – a hatodik életévét be nem töltött kiskorú, valamint az értelmi vagy pszichoszociális fogyatékossággal, illetve az autizmus spektrumzavarral élő személy kivételével – ha otthonát elhagyja, a tünetek kezdetétől számított 5 napig akkor is, ha időközben tünetei megszűntek.
A lábadozó beteget és hozzátartózóját orvosának tájékoztatnia kell arról, hogy az állapota és alapbetegségei függvényében milyen tünetek jelentkezésekor, súlyosbodásakor kell a háziorvosával (esetleg kezelőorvosával) a kapcsolatot felvenni (először lehetőleg telefonon vagy internetes kapcsolatfelvétel útján). Különösen fontos ez egyes kockázati csoportokba tartozó személyeknél, mint például krónikus betegséggel élők vagy várandós nők esetében.
Az otthoni elkülönítés során a tünetek, valamint a szív- és légzőrendszer állapotára utaló vitális paraméterek (pl. vérnyomás, szívfrekvencia, oxigénszaturáció) folyamatos figyelemmel kísérése általánosságban is ajánlott.
A meggyógyult COVID–19-beteg esetén a gyógyulása után nem szükséges tesztelés ahhoz, hogy közösségbe mehessen.
Amennyiben a beteg az állapota miatt kórházi ellátást igényel, akkor az aktuális beutalási rend szerint történik az intézményi elhelyezése és elkülönítése.
További részletekről a Teendők COVID–19-betegség esetén aloldalon tájékozódhat.
