Az örömteli, teljes élethez hozzátartozik a kiegyensúlyozott szexuális élet, amely pozitívan hat az ember egészségére. A szexuális egészség a testi, lelki és társas jóllét folyamatos élménye a szexualitás vonatkozásában, ami túlmutat a betegségek hiányán. A szexuális képességek szabad és felelősségteljes gyakorlásában nyilvánul meg, erősítve a harmonikus egyéni és közösségi jóllétet, gazdagítva a személyes és társas életet.
A szexualitás magában foglal minden olyan testi és lelki folyamatot, amely közvetlenül vagy közvetve a nemiség egyéni és társadalmi vonatkozásaival függ össze. A szexualitás erős biológiai alapokon nyugszik, ugyanakkor – mivel az ember szociális lény – a szexuális viselkedést részben tanult, vagyis a különböző pszicho- és szociokulturális tényezők is befolyásolhatják.
A szexuális egészség fogalma
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint a szexuális egészség a szexualitással kapcsolatos testi, érzelmi, mentális és társadalmi jóllét állapota, amely túlmutat a szexuális zavarok, betegségek és/vagy fogyatékosságok hiányán. Megteremtése és védelme érdekében elengedhetetlen az emberek szexuális jogainak elismerése és biztosítása. A szexuális egészség feltételezi az örömöt adó és biztonságos szexuális élményeket, amelyek mentesek a kényszerítéstől, a diszkriminációtól és az erőszaktól. Az egészséges szexualitás számos ponton összefügg a párkapcsolatok működésével és minőségével.
A szexuális egészség fogalma az alábbi három alapvető elemet tartalmazza:
- a szexuális és reproduktív (utódnemző) viselkedés élvezetének és kontrolljának képességét a társadalmi és egyéni értékekkel összhangban;
- mentességet azoktól a félelmektől, szégyentől, bűntudattól, előítéletektől és más lelki tényezőktől, amelyek gátolják a szexuális magatartást, és károsítják a kapcsolatokat;
- mentességet azoktól a szervi zavaroktól, betegségektől és hiányosságoktól, amelyek akadályozzák a szexuális és reproduktív funkciókat.
A szakirodalom egyre inkább különbséget tesz a szexuális egészség és a szexuális jóllét fogalma között. Míg a szexuális egészség hagyományosan inkább a betegségek, kockázatok és kedvezőtlen kimenetek megelőzésére összpontosít, addig a szexuális jóllét a szexualitással kapcsolatos pozitív élményeket, az önrendelkezést, az intimitást, az elégedettséget és a pszichoszociális jóllétet helyezi előtérbe. A modern megközelítés szerint a jó szexuális egészség nem feltétlenül jelenti a szexuális jóllét meglétét is.
Szexuális jogok
A szexuális jogok azok az emberi jogok, amelyek biztosítják, hogy minden ember szabadon, biztonságosan, erőszaktól és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen élhesse meg szexualitását, hozzáférjen az információkhoz és az egészségügyi ellátáshoz, valamint önrendelkezést gyakorolhasson a szexuális és reproduktív döntéseiben.
A WHO 2020-ban közreadott ajánlása szerint mindenkinek joga van az alábbiakhoz:
- a szexualitással kapcsolatban is a legmagasabb szintű egészséghez és az ezt elősegítő szolgáltatásokhoz, beleértve az egészségügyi ellátást;
- a szexualitással kapcsolatos információk megszerzéséhez;
- a szexuális neveléshez, tudásátadáshoz;
- a testi integritás tiszteletben tartásához;
- a partnerválasztáshoz;
- a szexuális aktivitáshoz vagy absztinenciához (tartózkodáshoz);
- az egyetértésen alapuló szexuális kapcsolatokhoz;
- az egyetértésen alapuló házassághoz;
- az önkéntes gyermekvállalás időpontjának eldöntéséhez;
- a kielégítő, biztonságos és örömteli nemi élethez.
A szexuális jogok alapvető szerepet játszanak a szexuális egészség és jóllét megvalósulásában, mert biztosítják az önrendelkezést, a biztonságot, a diszkriminációmentességet, valamint az információhoz és az ellátáshoz való hozzáférést. A szexuális jogok érvényesülése nemcsak emberi jogi kérdés, hanem az egészségügyi egyenlőség fontos feltétele is.
Szexuális fejlődés és érés
A gyermek szexuális fejlődését a különböző pszichológiai és kulturális tényezők, illetve az egyéni biológiai adottságok komplex kölcsönhatása alakítja. A gyermeket körülvevő világ – beleértve mind a közeli (pl. család, kortársak, iskola), mind a távoli hatásokat (kulturális értékek, a közösség jellemzői stb.) –, valamint ezek kölcsönhatásai formálják és alakítják a szexuális fejlődést a genetikai és hormonális adottságok mellett.
A szexuális viselkedés fő területe a nemiszerep-viselkedés, az erotikus viselkedés és a fajfenntartó viselkedés. Átfogó vizsgálatok és megfigyelések szerint a nemiszerep-viselkedés tanulása már csecsemőkorban elkezdődik. Az erotikus viselkedés, vagyis a szűkebb értelemben vett szexuális magatartás tanulása valamivel később, de szintén a gyermekkorban kezdődik. Reproduktív viselkedésre pedig a serdülőkortól kezdve kerül sor.
A média pszichoszexuális fejlődésre gyakorolt esetleges hatásáról külön cikkben olvashat.
Szexuális orientáció
A szexuális orientáció az egyén tartós érzelmi, romantikus és/vagy szexuális vonzódásának mintázata más személyek iránt. Arra utal, hogy kik vonzzák az egyént az érzelmi vagy szexuális kapcsolatok szempontjából. Nem azonos a nemi identitás fogalmával, amely annak kifejezése, hogy az egyén milyen nemiszerep-viselkedéssel tud azonosulni, és hogyan viszonyul a testi adottságaihoz, nemiségéhez.
A tudomány jelenlegi állása szerint a szexuális orientációnak nincs egyetlen, konkrét biológiai oka, és nem magyarázható pusztán a neveléssel vagy traumákkal sem. A legelfogadottabb értelmezés szerint több tényező együttes, fejlődésbiológiai hatásáról van szó: szerepet játszhatnak genetikai adottságok, méhen belüli hormonális hatások, az idegrendszer korai fejlődése, valamint nem társas környezeti tényezők is. A nagy genetikai vizsgálatok alapján az azonos neműek iránti vonzalommal és viselkedéssel kapcsolatba hozható genetikai háttér több génvariáns együttes jelenlétéből áll, de ezek önmagukban nem alkalmasak az orientáció előrejelzésére. A szexuális orientáció összetett, korán kialakuló variáció, melynek kialakulásában kimutatható biológiai tényezők is részt vesznek.
Szexuális orientáció szempontjából az egyén lehet:
- heteroszexuális: elsősorban az ellenkező nemű személyhez vonzódik;
- homoszexuális (meleg/leszbikus): azonos nemű személyekhez vonzódik;
- biszexuális: férfiakhoz és nőkhöz is képes vonzódni;
- pánszexuális: vonzalmát nem elsősorban a másik neme határozza meg, bárkihez képes vonzódni;
- aszexuális: nem él át szexuális vonzalmat, vagy csak kis mértékben.
Az Ipsos elmúlt években közzétett, 26 országban végzett nemzetközi felmérései alapján az emberek 75-80 százaléka vonzódik kizárólag ellenkező nemű személyekhez (heteroszexualitás), míg világszerte a felnőttek átlagosan 10 százaléka vonzódik a saját neméhez (homoszexualitás), vagy azonos és ellenkező nemű személyhez egyenlő mértékben (biszexualitás). A felmérésekben külön csoportot képeznek azok, akik nagyon ritkán, de életük során szintén megtapasztalnak vonzalmat azonos nemű személy irányába. Ebbe a csoportba további 10-12 százalék tartozik világszerte. A megkérdezettek egy kisebb hányada pedig tartózkodott a válaszadástól.
A szexuális válasz fiziológiája
A szexuális válasz lefolyását az idegrendszer egyes elemeinek összehangolt működése biztosítja. A szexuális válasz négy szakaszból álló – vágy, izgalom, orgazmus és oldódás – ciklusban valósul meg.
A vágy a szexuális kapcsolat létesítésére irányuló törekvést jelenti. Az izgalom a nemi készültség állapota, amikor fokozódik a nemi szervek vérátáramlása: a férfiaknál a hímvessző merevedéséhez (erekció), nőknél a csikló megduzzadásához és a hüvelyfal vérbőségéhez, valamint fokozott hüvelyváladék termelődéséhez vezet.
Az orgazmus a szexuális izgalom tetőfoka, amikor a hímvesszőből kilövell az ondó, illetve ritmusosan összehúzódnak a hüvely körüli izmok. Mindkét nemre jellemző a vázizomzat fokozott tónusa és a medence izomzatának összehúzódása. Az oldódás az orgazmust követő jó közérzet és az izomzat ellazulása.
A női libidóról és a férfi libidóról külön cikkekben olvashat.
Szexuális zavarok
A szexuális egészséget különböző állapotok és körülmények veszélyeztethetik. A testi és lelki tényezők külön-külön és együttesen is okozhatják a szexuális működés zavarát. Idesorolhatók a szexuális úton terjedő nemi betegségek, a nem kívánt terhességek, a túl korán megkezdett nemi élet, a partnerek közötti erőszak, a nemi szervek csonkítását előidéző kulturális szokások, valamint a szexualitással kapcsolatos információk hiánya is.
A szexuális működés zavara a szexuális válasz fentebb részletezett első három szakasza közül bármelyiket érintheti. Egyeseket egész életükön át végigkísérhetik a szexuális zavarok. Más esetekben a működési zavart (diszfunkciót) normál nemi működés előzi meg (szerzett típus). A diszfunkciók érinthetik a nemi működés minden területét (generalizált típus), vagy kötődhetnek kizárólagosan egy-egy helyzethez (szituatív típus).
A szexuális zavarokról nőknél és a szexuális zavarokról férfiaknál külön cikkekben olvashat.
A szexuális működészavarok közé tartoznak a szexuális vágy, készenlét és orgazmus zavarai, a szexuális fájdalmak (dyspareunia), valamint az általános egészségi állapot, meglévő betegségek és kábítószer-használat okozta szexuális funkciózavarok.
A szexuális egészség megőrzése
A szexuális egészségvédelem célja a szexuális élet és az azzal összefüggő személyes kapcsolatok segítése. Főként a kellő tapasztalattal és információval még nem rendelkező fiatalok figyelmét fontos felhívni arra, hogy a szexuális aktivitás akár pszichés problémák, erőszak vagy szexuális úton terjedő betegségek forrása lehet, ahogy komoly problémát jelenthet a korai nem kívánt terhesség is.
Éppen ezért a szexuális egészség megőrzésében igen fontos szerepet játszik a szexuális életre való nevelés és felvilágosítás, amely a szexualitás kérdéskörén túl kiterjed a biztonságos szex kérdéskörére, valamint az egészséges szexuális kapcsolatok kialakítására, megőrzésére és a felelősségvállalásra vonatkozó nevelésre is.
Szexuális egészség különböző életszakaszokban
A szexuális egészség nemcsak a reproduktív (termékeny/nemzőképes) korban, hanem a teljes élet során meghatározó tényező az egészség szempontjából. A különböző életszakaszokban azonban eltérő biológiai, pszichológiai és társas tényezők befolyásolják.
Serdülőkorban alakul ki a nemi identitás, tudatosul a szexuális orientáció, a testkép és az intimitáshoz való viszony. A fiatalok egyszerre keresik az önazonosságot, és próbálnak megfelelni a kortárs normáknak. Ebben a tanulási folyamatban segítheti őket az átfogó szexuális nevelés, amely nem korlátozódik a fogamzásgátlással vagy a nemi úton terjedő betegségekkel kapcsolatos ismeretekre, hanem információt nyújt az érzelmekről, a kapcsolati készségekről, a kommunikációról, a beleegyezésről, az online biztonságról, a nemi szerepekről, a szexuális orientációról és identitásról, valamint a jogokról és az önrendelkezésről.
Az intimitás és a szexuális jóllét időskorban is fontos része az életnek. Időskorban különös jelentőséget nyer az érzelmi kötődés, a társas támogatás és a gyengédség. Mindez szorosan összefügg a magányérzet csökkenésével, a lelki egészséggel és a jobb életminőséggel. Az idősödés során végbemenő biológiai változások hatást gyakorolnak a szexuális aktivitásra is. A hormonális változások nőknél (menopauza) befolyásolhatják a hüvelyi nedvesedést, a libidót, az orgazmuskészséget és a komfortérzetet, férfiaknál (andropauza) csökkenő tesztoszteronszintet, merevedési nehézséget (erekciózavar/impotencia), csökkenő vágyat okozhatnak. Az életkor előrehaladtával a szexuális egészség szükségletei változnak ugyan, de nem tűnnek el: felértékelődnek a párkapcsolati tényezők, és előtérbe kerül az alkalmazkodás, valamint az intimitás jelentősége.
Szexuálpszichológia
A szexuálpszichológia a pszichológia tudományának egyik ága, amely a szexuális viselkedés nemekre jellemző sajátosságait és a nemek viszonyának tényezőit vizsgálja. Figyelembe veszi a viselkedést meghatározó testi és lelki szükségleteket, és a kielégítésük feltételeit (pl. a tájékozódás, a választás, a megvalósítás lehetőségei és képességei).
A szexuálpszichológiai szakpszichológus segítséget nyújt az egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolati és pszichoszexuális működés elérésében és megtartásában, valamint a problémák vagy azok súlyosbodásának megelőzésében.
Továbbküldést nem igénylő szexuális tünetek esetén segítő beszélgetésekkel ismerteti meg a klienst a probléma mögött meghúzódó pszichológiai háttérrel, hogy megelőzze az újbóli megjelenését, vagy hogy a későbbiekben kezelni tudja. Eszköze a pszichoedukáció, az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése, valamint egyéb, a szexuális nehézségek területére kifejlesztett pszichológiai módszerek használata.
Szükség esetén a pszichológia eszközeivel segíti és kiegészíti az urológus, andrológus és nőgyógyász szakorvosok munkáját. A szakpszichológus szakismerete lehetővé teszi, hogy iskolákban, nevelési tanácsadóban vagy egyéb helyszíneken gyakorlati foglalkozásokat és előadásokat tartson a családi életre nevelés és a szexuális felvilágosítás területén.
