Gépi lélegeztetésre olyan betegségek és állapotok esetén kerül sor, amikor a beteg nem képes önállóan ellátni a légzőmunkát, vagy a légzési funkció szoros figyelemmel követésére van szükség (pl. altatásban végzett műtét), és a légzéstámogatás különböző módszerei nem elégségesek a megfelelő oxigénszint fenntartásához.
Gépi lélegeztetés során mesterséges körülmények között kizárólag a lélegeztetőgép végzi a beteg helyett a légzést. A gépi lélegeztetés intenzív terápiás ellátás kereteink belül történik.
Intubáció
A gépi lélegeztetés feltétele az intubáció, mely során a tubust (egy hajlított, rugalmas csövet) vezetnek a légcsőbe. Az intubáció művelete nem tarthat fél percnél tovább.
Az intubáció során általában nyugtatót is alkalmaznak az ideg-izom kapcsolat lazítása és egyéb gyógyszeres lehetőségek mellett, hogy a gépi lélegeztetés minél kisebb traumával járjon a beteg számára. Az intubációt követően meg kell győződni arról, hogy a tubus megfelelő helyre lett betéve: erről a mellkasra való ráhallgatással, a beteg szaturációjából, illetve mellkasröntgen képe alapján tájékozódhatunk. A gépi lélegeztetés két formában valósulhat meg: endotracheális tubuson vagy tracheostomán keresztül.
Endotracheális tubus
Az endotracheális tubus azt jelenti, hogy a hajlított csövet a beteg légcsővébe a száján keresztül vezetik be.
A tubushoz tartozik egy úgynevezett cuff, amely felfújva megakadályozza a félrenyelést (aspirációt), a tubus elmozdulását és a rendszer szivárgását. Fontos a cuff megfelelő felfújása, ha túlzottan nagy nyomás uralkodik benne, a környező nyálkahártya sérülését eredményezheti, míg ha nincs megfelelően felfújva, a rendszer ereszthet.
Tracheostoma
Tracheostoma esetén a külvilág és a légcső között egy nyakon végzett sebészi bemetszéssel alakítanak ki összeköttetést, és így csatlakoztatják a lélegeztetőgépet a beteg légcsövéhez. Első lépésként az érintett bőrterületet lefertőtlenítik, helyi érzéstelenítőt juttatnak a bőr alá, majd 1 cm-es bevágást ejtenek a bőrön. A keletkezett nyíláson végül behelyezik a tubust.
A gépi lélegeztetés lehetséges szövődményei
Mind az endotracheális tubus, mind a tracheostoma fertőzésekre hajlamosít, így a gépi lélegeztetés egyik szövődménye a tüdőgyulladás kialakulása lehet. Ennek megelőzése céljából csak a gyártó által megjelölt ideig szabad alkalmazni a tubust és steril körülmények között szükséges cserélni.
A gépi lélegeztetés emellett irritáló hatással van a légcső nyálkahártyájára, ezért fontos a belélegzett levegő párásítása.
A gépi lélegeztetés, a változó mellkasi nyomás miatt megterhelő lehet a szív számára. Ennek következtében alacsony vérnyomás, tachycardia (fokozott szívfrekvencia) és csökkent vizeletkiválasztás alakulhat ki.
Amennyiben a lélegeztetés során a gép túlzottan nagy nyomással juttatja be a levegőt a beteg légútjaiba, barotrauma (nyomás okozta sérülés) keletkezhet. Ennek következtében többek között légmell és tüdőtágulat alakulhat ki.
A gépi lélegeztetés során a beteg nyugtatót kap, a hosszan tartó szedáció a későbbiekben hosszabb rehabilitációt igényel.
A gépi lélegeztetés befejezése
A gépi lélegeztetés befejeztével extubációra kerül sor, amikor eltávolítják a beteg légutaiból a tubust. Ezt megelőzően az esetleges váladékot leszívják, hogy az extubáció során ne okozzon fulladást. Ezen kívül meg kell győződni arról, hogy a gépi lélegeztetés okát képző állapot megszűnt-e, valamint hogy a beteg általános állapota (pl. szív-érrendszeri) megengedi-e a gépi lélegeztetésről való leszoktatást.
A gépi lélegeztetés javallatai
Gépi lélegeztetésre lehet szükség akut légzési elégtelenség, életveszélyes hipoxia (oxigénhiányos állapot) és jelentősen megnövekedett légzési munka miatt.
Akut légzési elégtelenséget okozhat:
- légző központ leállása (pl.: ópiát túladagolás, alkoholmérgezés);
- mechanikai trauma (pl. mellkasi trauma);
- ideg-izom kapcsolatot érintő betegség (pl. myasthenia gravis);
- csökkent légzési anyagcsere (pl.: légúti elzáródás, idegentest, tumor);
- a tüdő ereit érintő probléma (pl. tüdőembólia).
Életveszélyes hipoxiát okozhat a tüdő átlégzésének és az oxigén felvételének elégtelensége (pl.: tüdőembólia, ARDS), az egészséges légzőfelület csökkenése (pl.: tüdőgyulladás, COVID-19 betegség, tüdőfibrózis, COPD).
Megnövekedett légzési munkát eredményezhet:
- légúti elzáródás;
- emelkedett szén-dioxid termelés;
- elhízás.
Az invazív lélegeztetés esetén a belégzési trigger lehet az idő, a nyomás, az áramlás, illetve a rekeszizom EMG által érzékelt impulzusa. A belégzési ciklus lehet áramlás vagy nyomás vezérelt. A kilégzési trigger lehet az idő, a térfogat, az áramlás vagy a nyomás. A kilégzési ciklus általában passzív folyamat.
A fenti paramétereket a légzés fenntartása érdekében mesterségesen, személyre szabottan kell beállítani. Emellett folyamatosan figyelni kell a beteg állapotát, és szükség esetén módosítani a beállításokon és a gyógyszerelésen. Emiatt a gépi lélegeztetés csak intenzív osztályos ellátás során, megfelelő szakmai ismeretek, folyamatos szakorvosi és szakápolói jelenlét mellett valósítható meg.
