A világ szegényebb, nedves, meleg éghajlatú vidékeinek jellemző fertőző betegsége a kolera.
Dél-, illetve Délkelet-Ázsia és Afrika egyes országaiban fordul elő leginkább, főként ott, ahol a komoly hiányosságokkal bíró higiénés viszonyok kedveznek a betegséget okozó Vibrio cholerae baktérium szaporodásának. A szegények betegségének is nevezik, hiszen elsősorban az alultáplált, egyéb társbetegségben szenvedő egyéneket betegíti meg.
Világszerte hozzávetőlegesen 6 millió kolerafertőzésből 100 000 haláleset következik be.
A kolera tünetei
A fertőzés enyhébb változata alig okoz súlyosabb tüneteket, mint egy átlagos gyomorrontásos hasmenés, ám a súlyosabb fertőzés már komolyabb veszélyekkel is járhat. Az újszülöttek, gyermekek, idősek, károsodott immunrendszerű egyének és terhesek különösen veszélyeztetettek ilyen szempontból.
A betegség tünetei a fertőzéstől számított néhány órán belül, de legkésőbb 5 nappal kialakulnak.
A tünetek az alábbiak lehetnek:
- csillapíthatatlan, rendkívül híg hasmenés (rizslére hasonlító széklet),
- erőteljes szomjúság, szájszárazság,
- hányinger, hányás, hasi görcsök,
- csekély mennyiségű vizelet,
- gyengeség,
- szédülés,
- fejfájás,
- erőtlenség,
- lábikragörcs,
- hangvesztés (afónia),
- kihűlés.
A fertőzés leginkább veszélyes következménye a csillapíthatatlan hasmenés miatti kiszáradás, illetve a súlyos állapotot eredményező sóveszteség, amely a szervezet ionháztartásának teljes felborulásával fenyeget. Kezelés hiányában a súlyos fertőzés akár órák alatt halálos kimenetelű lehet.
A kolera kórokozója
A Vibrio cholerae nevű baktérium szájon át fertőz. Nem megfelelő körülmények között készített étel, tengeri állatok, bizonytalan eredetű ivóvíz tartalmazhatja a baktériumot, amely többnyire egy kolerában szenvedő ember székletével kerül a vízbe, az immár szennyezett víz közvetítésével pedig az ételekbe és élelmiszerekbe. A baktérium emberről emberre is terjedhet. Mivel a baktérium széklettel ürül, robbanásszerű fertőzés, járvány olyan helyeken alakul ki, ahol az emberi ürülék elhelyezése nem megoldott.
A kolera diagnosztizálása
A fertőzés gyanújának esetén azonnali karantén szükséges, és legalább 5 napos megfigyelés.
A kórokozót székletmintából lehet kitenyészteni, kimutatni. Egyéb diagnosztikai eljárásra nincs szükség.
A kolera kezelése
Legfőbb teendő a kiszáradás megelőzésére a folyadék- és sópótlás. Ezt általában infúzióval biztosítják a beteg számára. A baktérium ellen pedig antibiotikum-terápiával egészítik ki a kezelési protokollt. Nagyon fontos a beteg kórházban történő elkülönítése – ezen belül főként a szakszerű, baktericid WC-higiénia betartása, lévén a páciens széklete nagy mennyiségben tartalmazza a kórokozót.
A koleramegelőzés lehetőségei
A jellemzően kolerafertőzésnek kitett országokban kizárólag megbízható helyről származó, palackozott vizet szabad inni. Ha a vízzel kapcsolatban bárminemű kétség merülne fel, akkor a vizet fogyasztás előtt fel kell forralni. Ételt is csak megbízható helyről szabad vásárolni, gyümölcsöket/zöldségeket szintén, amelyeket lehetőség szerint meghámozva szabad csak fogyasztani. Kerülendők a köztéri kutak vizének és az utcán árusított ételek-italok fogyasztása is.
A helyszíni óvintézkedések betartásán túl a kolerafertőzés ellen – az utazást megelőzően – kérhető vakcina is. A szájon át alkalmazott oltás felnőttek esetében 10-40 nap különbséggel beadott két adagból áll elölt oltóanyag esetén és egy adagból élő oltóanyag esetén.
Két évnél idősebb, de hat évnél fiatalabb gyermekek ugyanezen időközönként három vakcinadózist kapnak. Nem kaphat kolera elleni vakcinát a várandós vagy szoptatós nő, illetve a lázas beteg, 6 hónapnál fiatalabb csecsemő, immunszupprimált egyén sem (lásd még: Oltások).
A járványok megelőzése érdekében a beteggel szoros kontaktusban lévő személyeket ötnapos megfigyelés alá kell vonni, amely során ezen személyek nem dolgozhatnak hat év alatti gyermekközösségekben, nem vehetnek részt a közvetlen betegellátásban, illetve eltiltásra kerülnek olyan munkaköröktől, ahol kapcsolatba kerülhetnek élelmiszerekkel, italokkal vagy ivóvízzel.
