egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A radioaktív sugárzás – bármennyire is félelmetesnek hangzik – a Föld keletkezése óta jelen van a bolygón. A természetes sugárzást nagyrészt a földben található, hosszú felezési idejű, le nem bomlott, természetes eredetű radioaktív izotópok okozzák: a radon és a belőle keletkező bomlástermékek.

 

A radon színtelen, szagtalan, emberi érzékszervekkel nem észlelhető radioaktív nemesgáz, amely a talajban lévő uránból származik, és 39 izotópja ismert (az izotópok egy adott elem különböző tömegszámú változatai, kémiai szempontból nincs közöttük különbség).

 

A radon felfedezése

A radont 1900-ban fedezték fel, de káros hatását már mintegy 300 évvel korábban észrevették. Paracelsus svájci orvos és tudós már a XVI. század elején rájött, hogy a kelet-európai Erz–hegységben dolgozó, tüdőbetegségben elhunyt bányászok haláláért a bányákban lévő por és gázok a felelősek.

 

1924-ben Ludewig és Lorenser úgy vélték, a bányászok tüdődaganatát a bányákban lévő radongáz okozhatja. Bale (1951) és Harley (1952) voltak az elsők, akik rámutattak, hogy a légutakban lerakódott radonbomlástermékek által kibocsátott alfasugárzás tüdődaganathoz vezethet, majd 1956-ban meghatározták a belélegzett, és a tüdőben felgyülemlett radonbomlástermékek által előidézett dózist.

 

A radon egészségkárosító hatása

A belélegzett radont kilélegezzük, így a közvetlen élettani szerepe elhanyagolható. Az egészségre akkor válhat ártalmassá, ha radioaktív bomlástermékei – melyek már szilárd elemek – megtapadnak a levegőben található aeroszolrészecskéken. A belélegzést követően a radioaktív izotópok lerakódnak a légutakban (torok, légcső, hörgők, tüdő), és közvetlen közelről, nagy intenzitással sugarazzák be és károsítják a hámsejteket. A besugárzás dózisával arányosan növekszik a tüdőrák kialakulásának kockázata.

 

Lásd még: Ionizáló sugárzás

 

A kutatók között jelenleg is vita van a radon belégzéséből származó kockázat mértékéről. A nemzetközi irodalomban szereplő becslések alapján a tüdőrákos megbetegedések 3–14%-áért felelős a radon belégzése. A kutatási eredmények szerint a dohányzás és a hosszú időn keresztül tartó, magas radonkoncentrációnak való kitettség jelentősen növelheti a rosszindulatú tüdődaganatok kialakulásának valószínűségét.

 

A radon előfordulási helyei

A radon minden épületben jelen van bizonyos koncentrációban, elsődlegesen a talajból, másodlagosan az építőanyagokból származik. A szabadban és az épületek nagy részében a radonkoncentráció rendkívül alacsony, így az egészségre nem ártalmas. Bizonyos helyeken (pl. pincében, alagsorban) azonban felhalmozódhat, és idővel egészségügyi kockázatot jelenthet. Fontos tudni, hogy a betegség esetleges kialakulásához csak az évtizedekig tartó, folyamatosan magas radonszintnek való kitettség vezethet.

 

A hazai lakóépületek átlagos radonkoncentrációja 128 Bq/m3, míg a szabadban ez az érték kb. 10 Bq/m3. Összehasonlításul: a radonkoncentráció beltéri levegőben mért éves átlagos felső viszonyítási értéke lakó- és középületekben, munkahelyeken 300 Bq/m3. (A Bq a radioaktív sugárforrás aktivitásának mértékegysége: egy becquerel az aktivitása annak a radioaktív anyagnak, amelyben másodpercenként egy atommag bomlik el).

 

A sugárvédelmi előírások és szabályozások megalkotásakor a Sugárvédelem Nemzetközi Bizottságának (International Commission on Radiological Protection, ICRP) útmutatását tekintik referenciának.

 

A radonkoncentráció mértéke egyszerű mérésekkel könnyen megállapítható. A radonnak való kitettség mérésére szolgáló módszerekről külön cikkben olvashat.

 

Radonfelmérések hazánkban

Magyarországon először Mátraderecskén figyeltek fel a természetben előforduló, átlagosnál nagyobb radonkoncentrációra, ahol a vulkáni utóműködés miatt kialakult mofettákban a radont a mély rétegekből feláramló szén-dioxiddal együtt azonosították. A település épületeiben kialakuló radonkoncentráció átlagos értéke 240 Bq/m3 volt (körülbelül kétszerese az országos átlagnak), a területen mért maximális érték 10 000 Bq/m3 körül volt.

 

A magyarországi lakások radonszintjéről két nagyobb volumenű felmérést végeztek. Nikl István, az OSSKI (Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet) munkatársa 1993 és 1994 között 998 lakásban végzett éves időtartamú radonkoncentráció-mérést; a felmérés eredménye szerint az átlagos radonkoncentráció 128 Bq/m3 volt.

 

Tóth Eszter és munkatársai 1994 és 2004 között 424 település 15 277 földszintes épületét vizsgálták. Számításuk szerint az átlagos radonkoncentráció értéke 133 Bq/m3 volt, 97 Bq/m3-es mediánérték mellett.

 

Minda Mihály és munkatársai a radonkoncentrációk alapján az ország területét 21 geológiai egységre osztották (2009-ben közzétett elemzés). Kiemelkedő radonpotenciálú területként az Északi-középhegység vulkánikus eredetű képződményeit, a Mórágyi- és Velencei-röghegységet, valamint az Alföld egy kis, negyedidőszaki üledékes területét azonosították.

 

Kapcsolódó tartalmak:

A radon előfordulási helyei és forrásai

Épületek radonmentesítése

A radon mérésének módszerei

 

KULCSSZAVAK
radioaktív sugárzás  |   tüdődaganat  |   radonkoncentráció  |   Sugárvédelem Nemzetközi Bizottság  |   Bq/m3
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít