egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a lakás légterében jelentősebb mennyiségű radon van, érdemes megméretni a koncentrációját. A radonszint mérése végezhető beltéri levegőből, talajgázból, vízből vagy külső légtérben, módszere lehet aktív vagy passzív.

 

Az aktív módszerek esetében a mérés mérőműszerrel történik, és azonnali az adatfeldolgozás, hátránya viszont, hogy nem ad hosszú távú statisztikai adatokat. A passzív módszernél egy indikátoranyag állapotának megváltozásából lehet következtetni a radonkoncentráció mértékére, az eredmények értékelése utólagosan történik. Hátránya, hogy az adatokból nem lehet a radonszint változására következtetni.

 

Aktív radonmérési módszerek

Az aktív mérési módszernél árammal működő műszer szükséges a méréshez, a kiértékelés a méréssel egyidejűleg megtörténik, és nincs szükség külön kiértékelő rendszerre. Rövid időn belül, akár néhány perc vagy óra elteltével kapható eredmény a radon aktuális koncentrációjáról, és nyomon követhető a radonkoncentráció változása.

 

Az aktív műszeres méréshez használt detektortípusok:

 

  • szcintillációs detektor,
  • ionizációs kamra,
  • félvezető detektor.

 

Szcintillációs detektor (Lucas-cella)

A mérés elve, hogy a vizsgált radonos levegőből meghatározott mennyiséget egy mérőkamrába kell juttatni, amely a kiértékelő mérőegységhez csatlakozik. A mérőkamrában a mérés előtt vákuumot kell létrehozni, majd a radonos levegőt a szcintillációs kamrába kell átvinni, és légmentesen lezárni.

 

A kamrában lévő radon és leányelemeinek bomlásából származó alfarészecskék átadják energiájukat a szcintillátor anyagának, amelyben ennek hatására fényfelvillanások keletkeznek. A fényfotonokat a kamra fényáteresztő talprészéhez csatlakozó fotoelektron-sokszorozó alakítja át mérhető árammá. Az így létrejövő áram erőssége arányos a kamrában lévő levegő radonkoncentrációjával.

 

A mérési idő általában legfeljebb 1 óra. A rendszer elvi működéséből következik, hogy ezzel a módszerrel csak szakaszos mintavétel és mérés valósítható meg.

 

Ionizációs kamra

A módszer alapja, hogy a radonos levegőt a műszer hengeres mérőkamrájába kell juttatni, ahol a radon elbomlik, és ionizálja a kamrában lévő levegőt. A létrejövő szabad elektronok – töltésüket leadva – az áramhurokban a radonkoncentrációval arányos áramerősségű jelet hoznak létre. A fő különbség a Lucas-cellával szemben, hogy ez a típusú műszer folytonos mérést tesz lehetővé.

 

Félvezető detektor

A félvezető detektoros mérések elve hasonló az ionizációs kamráéhoz, azzal a különbséggel, hogy a félgömb alakú mérőkamrában egy félvezető alfadetektor helyezkedik el, ami a radon és bomlástermékeitől származó alfabeütések gyakoriságát méri.

 

Passzív radonmérési módszerek

A passzív mérési módszereknél egy indikátoranyag állapotának megváltozásából lehet következtetni a radonszint mértékére. Közös jellemzőjük, hogy általában hosszú idejű (minimum néhány hetes, de jellemzően néhány hónapos) méréseknél alkalmazzák, olcsóbbak, és egyidejűleg sok helyszínen megvalósítható velük a mérés. A kiértékeléshez laboratóriumi háttérre van szükség. A vizsgálat eredménye a teljes vizsgált időszakra jellemző összegzett dózist határozza meg, tehát nem ad információt a radonkoncentráció gyors időbeli változásáról.

 

A kihelyezés és a begyűjtés időpontját (hónap, nap, óra) gondosan fel kell jegyezni, mert csak így számítható ki az expozíciós idő. A detektorokat a vizsgálat előtt és annak befejezése után védeni kell minden további radonhatástól. A nyomdetektorokat a radon számára nem átjárható, többrétegű alumínium-műanyag fóliába hegesztik a gyártás során, a mérés a fólia felbontásával kezdődik.

 

A passzív detektorok típusai:

 

  • nyomdetektorok,
  • elektret ionizációs kamra,
  • aktív szenes patron.

 

Nyomdetektorok

CR-39 típusú nyomdetektor

A radonkoncentrációk hosszú idejű integráló mérésére használják az ún. maratott nyomdetektorokat. A detektorok a mérést megelőzően a radon számára nem átjárható fóliába vannak behegesztve. A kamrában lévő radon bomlásakor keletkező alfarészecskék a detektorlapka felületének ütközve sérüléseket, ún. látens nyomokat hoznak létre, melyek száma arányos a teljes expozíciós idő alatt a kamrába jutó radon mennyiségével. A nyomok leszámlálása optikai mikroszkóp és képelemző program segítségével történik.

 

A mérési időtartam ajánlottan 2-3 hónap, de hosszabb időre is kihelyezhető.

 

LR-115

Szintén általánosan használt detektortípus az LR-115-tel jelölt cellulóznitrát. A detektorlapot elhelyezhetik zárt kamrában, és használják nyitottan is. A zárt kamrában 2 detektort helyeznek el, amelyeket alumíniummal bevont polikarbonátfólia tart össze. A nyitott elrendezésű detektornál a kamra sík kialakítású, a mérés a kamra kinyitásával kezdődik meg. A detektor működési és a kiértékelési módjának elve azonos a CR-39 detektoréval.

 

Elektret ionizációs kamra

A kamrák működése azon alapul, hogy egy speciális kialakítású, előre feltöltött kondenzátort kisüt a fegyverzetei között elbomló radon és a leányelemeitől származó alfa- és bétasugárzás. A töltésvesztés mértéke arányos a bejutó radon koncentrációjával.

 

A mérés során az elektretet (plasztiktartóba épített, pozitív töltésű, speciális teflonlemez) az ionizációs kamrába helyezik. Az ionizációs kamrába bejutó radon és annak bomlásából származó leányelemei a bomlásuk során alfa- és bétarészecskéket bocsátanak ki, amelyek ionizálják a kamrában lévő levegőt, és pozitív és negatív töltésű ionokat hoznak létre. A negatív töltésű ionok a pozitív töltésű teflonlemez (anód) felé mozdulnak el, és kisütik azt. A kisülés mértéke arányos az expozíciós idővel és a bejutó radon koncentrációjával.

 

Ez a típusú detektor minimum 1 hetes, de akár több hónapos méréshez is használható. Az expozíció végén légmentesen le kell zárni a kamrát, és visszajuttatni a kiértékelést végző laboratóriumba; az elektret töltöttsége voltmérő segítségével olvasható ki. A töltöttséget a kihelyezés előtt és után is meg kell mérni.

 

Aktív szénpatronos mérés

A radon könnyen megköt az aktív szén felületeken, ami lehetővé teszi a levegő radontartalmának figyelemmel kísérését is. A méréshez használt aktív szenet zárható szénpatronba töltik, amelynek fala nem átjárható a radon számára (pl. fém).

 

A mérés a tartófedél levételével kezdődik, majd az expozíciós idő leteltével a tartót légmentesen vissza kell zárni. A mérés időtartama általában 7 nap, de lehet 2 hét is. A minta elemzése a laboratóriumban gammaspektrometriai módszerrel történik. Az ilyen detektorok használata leginkább az Egyesült Államokban terjedt el.

 

Kapcsolódó tartalmak:

A radon felfedezése és hatásai

A radon előfordulási helyei és forrásai

Épületek radonmentesítése

KULCSSZAVAK
radonszint  |   szcintillációs detektor  |   ionizációs kamra  |   félvezető detektor  |   nyomdetektor  |   elektret ionizációs kamra  |   aktív szenes patron
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít