A pánikbetegség (pánikzavar) olyan szorongásos betegség, amely során a beteg rendszeresen hirtelen bekövetkező félelmet, pánikot él át. A visszatérő pánikrohamok a mindennapi életet, tevékenységet is akadályozzák.
Az első pánikroham gyakran spontán jelentkezik, azaz „derült égből villámcsapásként” éri a beteget, általában nem azonosítható közvetlen kiváltó ok, de gyakori, hogy valamilyen szempontból nehéz, kritikus élethelyzetben éri a beteget az első roham (pl. betegség, gyász, munkahelyi nehézségek).
A pánikbetegségben szenvedő embernek rendszeresen és bármikor bekövetkező erős szorongása, „páni félelme” van – valós vészhelyzet nélkül. A pánikbetegség általában fiatal felnőttkorban jelentkezik, és a nőknél kétszer gyakoribb, mint férfiaknál.
A pánikbetegség tünetei
A pánik a szorongás súlyos formája. Minél gyakrabban következik be, az ettől szenvedő ember annál inkább igyekszik elkerülni bizonyos helyzeteket, mert attól tart, hogy ezek újabb rohamot váltanak ki. Ez hozza létre a „félelem a félelemtől” ördögi körét – növelve a pánik súlyosságát, előidézve további rohamokat, amelyek során intenzív mentális és fizikai tünetek jelentkeznek.
A pánikrohamra jellemző tünetek:
- rendkívül magas pulzusszám;
- verejtékezés („jeges veríték”);
- hányinger, hányás;
- mellkasi fájdalom;
- légszomj, fulladás érzése;
- hidegrázás, remegés;
- hőhullámok;
- akár testszerte jelentkező zsibbadás,
- térbeli bizonytalanság, szédülés;
- hirtelen székelési inger;
- rettegés, halálfélelem;
- összeszoruló gyomor érzése;
- testképzavarok, „testen kívüliség” érzése;
- félelem a megőrüléstől;
- önkontroll elvesztésétől való félelem.
Pánikroham során a tünetek közül legalább négy jelentkezik, és ezek hirtelen, nagyjából 10 percen belül elérik teljes intenzitásukat. A legtöbb pánikroham 5 és 20 perc közötti időtartamig tart, ám a szakirodalom ennél lényegesen hosszabb ideig tartó pánikrohamról is említést tesz.
A betegség diagnózisának feltétele a visszatérő, váratlan pánikrohamok mellett, hogy a köztük lévő időben jellemző legyen az aggodalom egy esetleges következő roham miatt. Ez az aggodalom gyakran magatartásváltozást is okoz, például egyes tevékenységek vagy helyek kerülését.
A rohamok gyakorisága a betegség súlyosságától függ: van, akinél havonta csak egyszer, másoknál akár hetente többször is előfordulhat. Bár a rohamok ijesztők, de valós életveszélyt nem jelentenek a betegre nézve. Nem okoznak fizikai sérülést, és általában nem igényelnek sürgős orvosi beavatkozást sem.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben egy hónapon belül többször is jelentkeznek pánikrohamok, keresse fel háziorvosát, aki a tünetek és az előzetes vizsgálatok alapján a megfelelő szakorvoshoz irányítja. A kivizsgálás kiterjed a szervi betegségek kizárására is
Ha a pánikrohamhoz hasonlító tünetegyüttes először jelentkezik, és erős mellkasi fájdalmat észlel, hívja a 112-t és kérjen mentőt, mert a szív vagy a tüdő érintettségét ki kell zárni!
Amennyiben környezetében egyértelműen pánikrohamot észlel, szóljon az érintetthez türelmesen, beszéljen lassan, megnyugtatóan, próbálja a légzését irányítani, fogja meg a kezét és minden módon éreztesse vele, hogy biztonságban van.
A pánikbetegség okai
A betegség, illetve az első roham általában folytonos stressz, megoldhatatlannak tűnő élethelyzet, gyakori és hosszan tartó szellemi kimerülés, hajszolt, túlzott felelősséggel terhelt életmód következtében jelenik meg.
A betegségre való hajlam öröklődik, ha a családban már előfordult pánikbetegség, nagyobb az esélye a megjelenésének.
A pánikbetegség lehetséges szövődményei
A nem kezelt pánikbetegség az élet több területét érintő szövődményekhez vezethet, és a mindennapokban a munkavégzés képtelenségét okozhatja.
Gyakori szövődmények:
- fóbiák kialakulása (pl. agorafóbia);
- depresszió, szorongás;
- alkoholbetegség, droghasználat;
- öngyilkossági gondolatok.
A pánikbetegség kezelése
A kezelés célja a pánikrohamok számának csökkentése és a tünetek enyhítése. Ennek során pszichoterapeuta, pszichológus vagy pszichiáter segíthet az okok felderítésében, és megtaníthatja, miként nyugodjon meg, „jöjjön ki a pánikból”, vegye át a teste felett az irányítást a beteg.
Szükség esetén szorongásoldó gyógyszerek szedése is segíthet. A betegség gyógyszeres kezelésében antidepresszánsok bizonyos ideig tartó szedése is szükséges lehet.
Pánikroham kezelésére javasolható módszerek:
- kognitív viselkedésterápia,
- mindfulness,
- meditáció,
- autogén tréning,
- légzéstechnikák elsajátítása,
- egyéb stresszoldó technikák,
- rendszeres testmozgás.
Lásd még:
Testmozgás és mentális egészség
A pánikbetegség megelőzése
Kifejezetten a pánikbetegséget célzottan megelőző életmódot senki sem folytat. Arra azonban törekedhet – ezzel megelőzve nemcsak a pánikbetegséget, hanem számos egyéb betegséget is –, hogy lehetőség szerint kiegyensúlyozott, minél kevesebb stresszhelyzettel járó életet éljen.
Törekedni kell a minél egyszerűbb, kevés lelkifurdalással járó, áttekinthető, kezelhető „életre”. Vágyait igazítsa a lehetőségeihez, kerülje a szélsőséges életmódot. Mentális és fizikai ereje határait minél ritkábban feszegesse. Szánjon elegendő időt pihenésre, alvásra, rendszeres sporttevékenységre, gondtalan kikapcsolódásra.
Kapcsolódó tartalmak:
